Az „én idő” a modern, rohanó életmódban egyre fontosabb szerepet kap. Ez az a különleges időszak a nap során, amikor csak magunkkal foglalkozunk, feltöltődünk, és megszabadulunk a mindennapi stressztől. A világ zajos és mozgalmas, így néha nehéz kiszakadni belőle, de az „én idő” egyfajta sziget lehet a hétköznapok tengerében, ahol megpihenhetünk, regenerálódhatunk, és új energiát nyerhetünk.

Számomra az „én idő” változó mennyiségű, attól függően, hogy éppen milyen elfoglaltságaim vannak. Vannak napok, amikor csak néhány perc jut rá, míg máskor akár egy-két órát is sikerül magamra szánni. A legfontosabb azonban, hogy ez a kis szünet teljesen rólam szóljon, és olyan tevékenységekkel töltsem, amelyek örömet okoznak és feltöltenek.

Szeretek például olvasni. Egy jó könyv elrepít egy másik világba, ahol elfelejthetem a mindennapi gondokat. Ha ehhez egy pohár bort is társítok, az igazi luxusnak érződik. Máskor egy hosszabb séta a friss levegőn, esetleg egy futás a Dunaparton az, ami kikapcsol. Ilyenkor nemcsak a testemet mozgatom át, hanem a gondolataimat is rendszerezem, és sokszor friss ötletekkel térek vissza.

Persze az „én idő” nem mindig kell, hogy hosszú legyen. Egy forró kávé csendes elkortyolása is lehet ilyen pillanat. Vagy akár egy pár perces szünet a munkában, amikor csak kiállok az erkélyre, és élvezem a napfényt. Esetleg egy gyors cigarettaszünet is ugyanolyan lehet, ha az ember tudatosan odafigyel arra, hogy tényleg ellazuljon.

Fontos, hogy mindenki megtalálja a saját „én idejét”, még ha csak néhány percre is. Ez nem önzőség, hanem szükséglet. Az ilyen pillanatok segítenek abban, hogy kiegyensúlyozottabbak legyünk, jobban tudjunk koncentrálni, és hatékonyabban kezeljük a mindennapi kihívásokat. A boldogság gyakran a kis dolgokban rejlik, és az „én idő” pontosan ezt kínálja: egy kis szünetet, ami csak rólunk szól.